41Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus, (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 42Mondván: Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának néki: A Dávidé. (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 43Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván: (Ján 11,57;Zak 11,12) 44Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Zsolt 110,1; Mát 26,64) 45Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia? (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 46És senki egy szót sem felelhet vala néki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni. (Ésa 53,9)
41Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia? (Mát 22,42-45; Márk 12,35-37) 42Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől, (Zsolt 110,1) 43Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul. (Luk,20 33.;Luk,20 14. 15.) 44Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?